a Waldorf-pedagógiáról általában

Az első nyolc évben az iskola osztálytanítói rendszerrel működik, vagyis (lehetőség szerint) egy ember vezeti végig az osztályt az általános iskolán. Kezdetben, vagyis 1-2-3. osztályban szinte mindent az osztálytanító tanít, kivéve néhány szaktantárgyat, mint pl. az idegen nyelveket, a gimnasztikát, az euritmiát. A felsőbb osztályokban már más szaktanárokkal is találkoznak a gyerekek az órákon, de még mindig naponta több órát együtt tölt az osztály és az osztálytanító. Ez az erős kapcsolat a tanítás-tanulási folyamat egyik meghatározója.

A tanítás első egysége a főoktatás, ez kb. 120 percet jelent mindennap. A tanítás kötetlen beszélgetéssel kezdődik, ezt követi a napkezdő fohász, amit közösen mondanak el a gyerekek. A fohász odaviszi az osztályba teljes figyelmüket. "Megérkeznek" a gyerekek, létrejön az a hangulat, ami elengedhetetlen a tanuláshoz. Ezt a figyelemmel teli áhítatot fokozza a gyertyagyújtás, közös éneklés vagy furulyázás. Ezt követi a ritmikus kör, vagy ritmikus rész. (Az első négy osztály körformáját később fölváltja a frontális forma.) Ekkor verseket, mondókákat mondanak a gyerekek, kijárják a ritmusát, megjelenítik a verseket, dalokat. A szövegek mindig az adott tananyaghoz és az évkörhöz kapcsolódnak. A ritmikus rész megmozgatja a gyerekek testét-lelkét-fejét, vagyis az egész egyéniségüket. Utána meghatározott rendben helyükre mennek, és következik a szó hagyományos értelmében vett tanítás, tanári előadás, magyarázat, kísérletek bemutatása, gyakorlás, füzetmunka.

A Waldorf iskola nem használ tankönyveket. A gyerekek tankönyvei a saját maguk által készített - írt és rajzolt - nagyalakú, simalapú füzetek. Az első osztályban ceruza és toll helyett méhviasz krétákat használnak.

A főoktatás témája, tantárgya három-négy hetenként változik; epochális formában. A tanórák tömbösítve vannak, a tantárgyak nem változnak óránként. Az epochák lehetőséget adnak egy-egy nagyobb egység áttekintésére. Nem esik darabokra a témakör, s mivel megvan napról napra a folyamatosság, nem kell mindig újra kezdeni. Ez tehát az idő szempontjából is nagyon gazdaságos forma. Az epocha másik jelentősége abban áll, hogy a főoktatás hosszabb időkerete lehetőséget ad a nyugodt, kapkodás nélküli munkára, s ami talán még fontosabb; lehetőség van a dolgokat, témákat egységben vizsgálni, nem kell széttörni tantárgyi darabokra. (Pl. Az ókori görög történelem tanulásakor a gyerekek irodalmi alkotásokkal is ismerkednek; a füzetekben leírt szövegeken a helyesírást is tanulják, gyakorolják. Le is rajzolják a görög épületeket, tárgyakat. Görög tájakat festenek. Zenében is kapcsolódnak a görögséghez.)

Az epochánként változó témájú főoktatást egy hosszabb lélegzetű szünet után a szakórák követik. A szakórákon olyan tárgyakkal foglalkoznak a gyerekek, amelyet nem epochális formában tanítunk: ének-zene, festés, rajzolás (külön is van, és az epochán belül is), angol, német, kézimunka, kézművesség. Vannak olyan szakórák is, amelyek gyakorló jellegűek; pl. a matematikaepochák között gyakorló matematikaórák biztosítják az ismeretek, képességek folyamatos fejlesztését.

A Waldorf iskolában nincs osztályzás. A gyermekben eredendően meglévő érdeklődést igyekszünk elevenen tartani. A megerősítés, a visszajelzés, a tanárok örömteli elismerése, kiigazítása vagy elmarasztalása, és később mindinkább a társak értékelése a fontos.
Év végén a tanuló állami és Waldorf-bizonyítványt kap. Az iskolai végzettséget tanúsító (a közoktatásban használatos) dokumentum igazolja a tanulmányi kötelezettségek teljesítését, valamint értesít arról, hogy a gyermek felsőbb osztályba léphet-e. A Waldorf-bizonyítvány szöveges értékelése az iskolaév alatt elért fejlődést, illetve annak nehézségeit tartalmazza.
A szülők a havonta tartott Szülői esteken folyamatosan tájékozódhatnak és személyesen is megkereshetik az osztálytanítót és a szaktanárokat kérdéseikkel.

A Waldorf-pedagógia sajátos tantárgyai